Chapter 5.

Sziasztok srácok.:)

Igazából elmondom nektek imádom ezt a blogom.Bár már megint újba töprengek,de még vacillálok.:D

Na mindegy vágjunk a lecsóba.:)

                                                                                                                                   LauraH.xxxx

*Annabella szemszöge*

Igen bántott,hogy Jess nem jön el velem,de mit tegyek mindent megpróbáltam már,hogy megszeresse őket,de semmi.Na mindegy ma akkor is jót mulatok Jess nélkül.A legjobb barátnőm nélkül.Aki végig ülte velem a koncertet,hátra jött velem autogramért és ezt az egyet nem teszi meg.Mindent megtesz,de ezt nem.Remélem átgondolja.Tudom átfogja,mert bár,hogy is tagadja kezdi megszeretni őket.

-Bella,Bella,Bella,.....-kiabálva futott be a 7 éves kishúgom

-Mi van?-förmedtem rá

-Anyu és Apu beszélni akar veled.-mondta és menti is ki

Oh mi csináltam már megint.Tuti valami olyan amit a húgom tett,de ha igen megölöm a saját húgom.Annyira kis idegesítő.

-Bella gyere légyszíves.-kiabált fel apa,de a légy nem szíves,ha nem potros

-Megyek.-mondtam és felhúztam a papucsom és indultam le amikor megláttam őket elég dühösek voltak már most félek
-Bella első miért dugítottad el a vécét?-förmedt rám rögtön apa
-Mi?Mentségemre szóljon most hallok erről először
-De azt mondta,hogy te voltál,de várj...-mondta és sóhajtott apa
-Drágám térjünk inkább a témára.-mondta anya nyugodtan és letörten
-Erika.-kiabált apa a húgomnak most nagy bajba van
-Igen.-ugrott le mosolyogva én most nem mosolyognék húgi
-Hallgatóztál?-kérdezte anya tőle
-Nem.-tagadta jaj húgom hát sose tanulsz tőlem
-Erika.-mondta apa
-Sajnálom.-mondta húgom a kiskutya szemekkel bezzeg ezt megtanulta
-Mindegy.-terelte anya a témát apa megakart szólalni,de valami nagyon fontost akarhatnak
-Gyerekek....-kezdte apa,de én köz be vágtam
-Kitalálom kis testvérünk lesz.-mondtam boldogan
-Nem.-jelentette ki anya határozottan
-Akkor meg mi?-türelmetlenkedett a húgom
-Nem könnyű.-mondta apu
-De az a helyzet elköltözünk.-mondta anya ki azt a szót amit soha nem akartam hallani
-Mi?De miért?-kérdeztük egyszerre a húgommal
-Munka miatt és nincs pénzünk fenn tartani ezt a házat.-mondták
-De én nem akarok elmenni.-mondtam és szaladtam fel a szobámba
Magamra zártam az ajtót az ajtóhoz dőlve sírtam azt hittem ez lesz életem legszebb napja,de tévedtem nagyot tévedtem.Ezt nem mondhatom ez Jessnek tudom,hogy a legjobb barátnőm,de nem akarom,hogy összetörjön inkább keresek megoldást a maradásra.Elmehetnék én is dolgozni meg a húgom is.Igaz ki alkalmazna egy 7 évest,de én már dolgozhatok.Magamhoz fogtam a laptopomat és rögtön rákerestem pár állásra.Csak találok valami nekem való munkát.
Pár óra keresgélés után rájöttem csak egy valami munka való nekem.Az éneklés.Egyedül a hangom jó szerintem,de kifedezne fel egy botcsinálta csajt.Hát senki.Segítség kell,de ki?
Jessiet nem hívom fel most nem haragszom rá csak most még nem.De akkor ki?Meg van,hogy ez eddig miért nem jutott eszembe.Egyből tárcsáztam a volt barátom számát a neve Adam. Ki csöng,kicsöng és kicsöng amíg bele nem szól egy mély férfi hang.
-Hello ki az?
-Szia Adam én vagyok Bella.-hadartam el a pontig
-Bella?Csak nem vissza akarsz jönni?-kezdte a flörtölős dumát
-Nem.Segítened kéne.Átjössz?-kérdeztem
-Most?De minek miért nem hívod Jessiet?
-Mindegy Jess most nem alkalmas,de siess délután programom van.-mondtam és letettem a mobilt
Magamra varázsoltam valami normális ruhát csak nem várhatom egy száll pizsamában.Szokásosan egy fekete,pánt nélküli,egybe ruhát.A szoknya az én világom.Amikor felöltöztem akkor oda ültem a gépemhez és addig is kerestem munkát amig nem jön meg.
-Bella itt van Adam.-kiabált anya
-Küld fel.-kiabáltam vissza és folytattam a kutatást
-Szia na mibe segítse?-jött be Adam

-Szia.-köszöntem semmit se változott ugyanaz a menő csávó maradt,mint régen
-Rátérhetnénk a témára.-ült le az ágyamra
-Okés tudod elköltözünk,de ha lenne munkám akkor talán maradnánk.-hadartam végig egy szusszanás nélkül
-És?-nézet rám értetlenül
-Hát segíts munkát keresni.-mondtam el az ő szintjén
-Menj áruházba dolgozni.-mondta és feküdt le az ágyamra ez nagy segítség tényleg jobban jártam volna Jess-el.
-Kösz a segítséget.-mondtam letörten próbáltam bűntudatot hozni rá
-Jójó segítek.-mondta és ült fel
-Éljen.-tapsikoltam,mint egy kislány
Egész délelőtt munkát kerestünk,de semmi.Komolyan nincs nekem illő munka?Kell valaminek lenni amihez értek.Nem vagyok hülye.Egy munkát kérek istenem kérlek.Csak egy munka.
-Nincs.-jelentette ki Adam
-Kell valaminek lenni.-háborodtam fel
-Menj az állatkertbe takarítónak.-mondta nevetve
-Nem fogom az állatok szarját takarítani.-álltam fel
-Nem csak azt kell.A mosdókat is.-mondta mosolyogva és lelöktem a székről
Ezek a munkák nem nekem valók.Tudom,hogy én többre vagyok képes.Nem kell nekem ilyen munka.Egy nem is szeretnék ott dolgozni,kettő valami normális munkát akarok.És,ha nem akarok ott dolgozni ne erőltessük.
-Mi lenne,ha kutyát sétáltatnál?-adta az ötlet ez bár nem is rossz szeretem a kutyákat és sok a kutya a környéken
-Ez nem is rossz ötlet..-mondtam mosolyogva
-Tudom akkor jutott eszembe amikor lelöktél a székről.-mondta dühösen
-Akkor megérte.-mosolyogtam
-Elmehetek?-kérdezte és állt fel
-Természetesen.-mosolyogtam és nyitottam az ajtót
Végre van munkám.Vagyis még nincs ne örüljünk.Még csinálnom kell plakátot és elkezdődik a karrierem és nem kell költözni.Most annyira boldog vagyok.Jessienek erről nem kell tudnia,mert szerintem megkérné a szüleit,hogy hadd lakjak ott,de nem akarok egyedül akarok már élni felnőtt vagyok.Ma van életem legjobb napja délelőtt megcsinálom a plakátot holnap már munkám is lesz és délután találkozok a srácokkal.Ennél tökéletes nap nem is lehetne.